A minimális talajművelési technológiák a legtöbb szántóföldi növényhez alkalmasak, bár a tavaszi vetésű növények ilyen termesztése kihívásokat tartogathat.
A talajtípust, az előveteményt, a földrajzi környezetet, a helyi klímát és a gazdaság munkaszervezési sajátosságait is figyelembe kell venni
A minimális talajművelési módszerek – mivel „általánosabbak” és számos helyzetben alkalmazhatók – különböznek a direktvetés módszereitől. Minden egyes táblát annak egyedi jellemzői alapján kell művelni, így figyelembe kell venni az előveteményt, a talajtípust, az időjárási körülményeket valamint a gazdaság sajátosságait, például a rendelkezésre álló gépeket és a vetésre fordítható időtartamot. A minimális talajművelés („min-till”) kevesebb munkaidő-ráfordítással jár, mint a hagyományos, szántásos előkészítéssel történő vetés. Üzemanyag-felhasználás szempontjából olcsóbb is.
A „min-till” könnyű talajokra alkalmasabb
Mivel a talajművelés célja a magvak csírázásának elősegítése érdekében a lehető legfinomabb talajszerkezet elérése, a „min-till” magágy-előkészítés könnyebben kivitelezhető könnyű talajokon, ahol a sekélyművelés megfelelő eredményt hoz. Másrészről, nehéz vályogtalajokon, mint amilyen például Lotaringiában általános, tanácsosabb lehet a talajszerkezet javítása érdekében végzett szántás, a fagy hatásának kiaknázása, és végül a finom szerkezetű magágy forgóboronával vagy hasonló eszközzel történő kialakítása.
A gabonafélék kiválóan alkalmasak a „min-till” művelésre.
Elméletileg minden növénykultúra vethető minimális talajművelési módszerrel, mindazonáltal a gabonafélék és általában az őszi vetésű növények számára – úgy tűnik – jobban megfelel ez a technológia. Valóban: egy nyári tarlóművelést követően a vetés a nyár végén könnyedén elvégezhető egy tarlóművelő eszközzel kombinált vetőgéppel, például a KUHN ESPRO típusokkal. A gyomirtás tekintetében ez a típusú talajművelés hasonlít a hagyományos vetéstechnológiához (szántást követő sekélyművelés), mivel a szerves anyag a felszíni talajrétegben marad.
A „min-till” módszereket kevésbé gyakran használják tavaszi vetésű növényekhez, mivel itt problémásabb az eredményes kivitelezés. Az olyan növények, mint a kukorica és a napraforgó finom, levegős és meleg magágyat kívánnak meg a gyors csírázáshoz, ami biztosítja határozott kezdeti fejlődésüket, és versenyelőnyt biztosít számukra a gyomokkal szemben. A talajtakarásból származó növénymaradványok jelenléte szintén hátrányos lehet az említett kultúrák számára. Figyelembe vége a „min-till” magágy jellemzőit (durvább talajszerkezet, mint például szántás és forgóborona alkalmazása után), ez a technológiát gyakorlatilag nem alkalmazzák a cukorrépa vetésénél, mivel ez a növény rendkívül finom szerkezetű magágyat igényel.
Mindazonáltal Közép- és Kelet-Európában, de Franciaországban is alkalmazzák a minimális talajművelést tavaszi vetésű növényekhez – elsősorban gazdasági megfontolásból. A végső döntés mindig a gazdálkodónál van, aki azt az agronómiai és környezetvédelmi célkitűzések, valamint gazdasági korlátok alapján hozza meg, mivel a technológia megválasztása („min-till” vagy szántás) nem a gazdaság vagy a vetésforgó automatikus következménye.
Melyek a vetőmag csírázásának ideális körülményei?
- A felső talajréteg: nem túl nagy méretű rögök jelenléte szükséges, hogy megfelelő védelmet biztosítsanak az eső és a téli fagyok által okozott eliszaposodás ellen, de ne akadályozzák a magoncok gyors kelését.
- Egy pár centiméterrel lejjebb (max. 5-6 cm): finom talaj és kisméretű rögök keverékének kell biztosítani a jó érintkezést a mag és a talaj között, valamint a magvak és a magoncok megfelelő vízellátását. A talajjal jól takart magok a madarakkal és főként a csigákkal szemben is jobban védettek.
- A magágy alatt egy eltérő méretű rögöket tartalmazó talajréteg kívánatos, amely nem tartalmaz üregeket, kellően tömörödött, és amely kezdetben képes elvezetni a magágyból a nagy esőket, majd később képes biztosítani a gyökérzet akadálytalan fejlődését.
Jó tudni: A tavaszi vetésű növények esetében a „min-till” technológia körülményesebb lehet.