A nitrátmegkötő köztes növények két fő kultúra közötti vetésének az a célja, hogy megkösse a nitrát formájában a talajban lévő nitrogént, hogy az kimosódásával ne szennyezze a felszíni vizeket és a talajvizet. A célra vethető egyetlen növényfaj, vagy több fajból álló társítás (pl. fűfélék + pillangósok). Egy jó nitrátmegkötő köztes növénykultúra egyéb agronómiai előnyöket is biztosít a gazdaságnak.
Kevesebb nitrát mosódik ki a csupasz talajjal összehasonlítva
Betakarítást követően a talajban lévő ásványi nitrogén a kimosódás következtében a mélyebb talajrétegekbe szivárog. A nitrogén a talajban nitrátok formájában van jelen. A nitrát egy ionos töltéssel rendelkező molekula, amely rendkívül vízoldékony, és a növények által könnyen felvehető. Annak érdekében, hogy a nitrátok ne tudjanak a mélyebb talajrétegekbe kimosódni és ott szennyeződést okozni, köztes növénykultúrák vethetők. Ezeket a főnövény betakarítása után vetik, fejlődésük közben pedig felveszik a talajban rendelkezésre álló tápanyagokat. A tárgyra vonatkozó tudományos szakirodalom egyértelműen foglal állást: a nitrátmegkötő köztes növénykultúrákat tartalmazó táblákról elszivárgó víz nitráttartalma általában 50%-kal kevesebb, mint a talajtakaró nélküli táblák esetében, és ez az arány esős körülmények esetén 75%-os.
A nitrátok vízoldható ionok, amelyek a talaj mélyebb rétegeibe szivárognak. A „kilúgzódás” helytelen elnevezés: ez a nem oldható elemek mélyebb rétegekbe távozását jelenti. A nitrátok vízben oldható ionok, mi most erről fogunk többet beszélni.
Nitrogénmegkötő köztes növények, nitrogéntartalék
A szántóföldön hagyott növénymaradványok, amelyeket gyakran le is zúznak, visszajuttatnak egy bizonyos mennyiségű nitrogént a talajba. Ez nagymértékben csökkenti a szükséges műtrágyák mennyiségét, ami gazdasági előnyt jelent a következő termény szempontjából. Ez „zöldtrágyahatásként” ismert. Bár a nitrogén visszajutása a talajba növényfajonként eltérő (főként, ha pillangósok vannak a társításban), és a növénymaradványok C/N arányától függ. Ha ez túl magas, akkor még nitrogénhiány is előállhat, mivel a talajban lévő nitrogén felhasználódik a cellulóztartalom lebontásakor.
A talajszerkezet javítása köztes növénytakaróval
A téli takarónövények pozitív hatást gyakorolnak a talajszerkezetre. Védelmet nyújtanak az eliszaposodás ellen, és mérséklik az eróziót. A nitrátmegkötő köztes növények gyökérfejlődése fokozza a talaj megtartóképességét. Amikor a takarónövényt lezúzzák, a szervesanyag-tartalom a talajt gazdagítja, idővel humusszá válik, és elősegíti a biológiai aktivitást.
A megnövekedő biodiverzitás a mikrofauna, makrofauna, rovarok és egyéb állatok szempontjából a nitrátmegkötő köztes növénykultúrák létesítésének egyik pozitív következménye.
Nitrátmegkötő köztes növények: a vetésforgó hatása a növényvédelemre
Azáltal, hogy a vetésforgóban eltérő növénycsaládok képviseltetik magukat, köztük a nitrátmegkötő köztes növények, és egyik évről a másikra eltérő családhoz tartozó haszonnövények kerülnek vetésre, könnyebb védekezni a kártevők ellen. A mustár (keresztesvirágúak családja) kiválóan veszi fel a harcot a fonálférgekkel. A facélia (borágófélék családja) szintén kiváló lehetőség, mivel ehhez a rendszertani családhoz semmilyen kultúrnövény nem tartozik.
Nitrátmegkötő köztes növények vetése a gyomok féken tartása érdekében
Csakúgy, mint a kártevők esetében, a haszonnövénytől eltérő takarónövények a gyomok fejlődését is akadályozhatják. A nitrátmegkötő köztes növények mérsékelhetik az árvakeléseket és a gyomok kelését azáltal, hogy elnyomják azokat.
A nitrátmegkötő köztes növények betakarításra szánt takarónövényként is szolgálhatnak, kiegészítő takarmányforrást biztosítva az állatállománynak.
Tekintse meg többi cikkünket ebben a témában
- A nitrátmegkötő köztes növények bedolgozása: mikor és hogyan kell megsemmisíteni az állományt?
- Mi a különbség egy nitrátmegkötő köztes növény és egy betakarításra szánt takarónövény között?
- Nitrátmegkötő köztes növények: hatékonyak a pillangósok?
- Nitrátmegkötő köztes növények: milyen fajokat kombináljunk?
- Nitrogénmegkötő növényként alkalmazott fajok leggyakoribb rendszertani családjai