Mi az a vetésforgó?
A vetésforgó egy olyan agronómiai gyakorlat, amelynek lényege, hogy egy adott földterületen egy adott időszakban váltogatva termelnek különböző növényfajokat. A növénykultúrákat meghatározott sorrendb...
Vetésforgó
A vetésforgót az ugyanazon táblán termesztett növénykultúrák időrendi sorrendjeként lehet definiálni. Képezheti egy olyan vetésforgóterv részét, amely egy gazdaság vagy egy régió összes vetésforgójára kiterjed. Létezik vetésforgó nélküli gazdálkodás, amelyet monokultúrás termesztésnek hívunk (pl. kukoricát vetnek kukorica után), illetve léteznek egyszerű vetésforgók, amelyeket 2-éves (szója-kukorica) vagy három éves (repce-búza-árpa) ciklusokban alkalmaznak. Komplexebb kapcsolati hálózatok is megvalósíthatók, főként állattartó gazdaságokban, az erőforrások megőrzésére irányuló vagy organikus gazdálkodásban.
Szántóföldi vetésforgók: pár példa
A világ mezőgazdaságában már a középkortól kezdődően sokféle vetésforgót alkalmaztak, köztük a hároméves forgókat, ugaroltatással. Ez egy olyan gyakorlat volt, amelyet ma „agro-ökológiainak” neveznénk...
Tavaszi vetésű szántóföldi növények
A tavaszi vetésű növényeket február és május között vetik. Elnevezésük erre a vetési időre utal. Az őszi vetésű növényeket szeptember és november között vetik. A tavaszi vetésű növények közé olyan faj...
Köztes növények tenyészidőszaka és a takarónövények vetése
Köztes termesztés abban az időablakban zajlik, amely az egyik főnövény betakarítása és az azt következő kultúra vetése között van nyitva egy adott táblán. Ez – a termesztett növényektől függően – vált...
Köztes növények: Célok, definíció és szándék
A köztes növények olyan takarónövények, amelyek a fő növénykultúrák közötti időben kerülnek elvetésre. Agronómiai, gazdasági és szabályozási szerepük van. Betakaríthatók, de nem szükségszerűen. Ha nem...
A vetésforgók előnyei
A növénykultúrák váltogatásának két fő előnye van. Ha megfelelően tervezik előre, akkor a vetésforgó képes megszakítani egy adott kultúrához vagy növénycsaládhoz kötődő biológiai fenyegetések (főként kártevők és gyomok) fejlődési ciklusait. Következésképpen kevesebb inputanyag szükséges az elpusztításukhoz. A második előny a talajállapot javításában rejlik. A cél az, hogy javítsuk a termőképességet, biztosítsuk a tápanyagellátást és növeljük a hozamokat. Mindezt azzal érjük el, hogy különböző családba tartozó növénykultúrákat termesztünk, amelyek tápanyagszükséglet szempontjából egymás komplementerei (kiegészítői), és eltérő gyökérrendszerrel rendelkeznek. A felső és a mélyebb talajrétegek szerkezetének javítása érdekében takarónövények vethetők, és maradványaik a területen hagyhatók a szervesanyag-tartalom növelése érdekében.
A vetésforgó előnyei:
- Javítja a talaj termékenységét és szerkezetét
- Növeli a hozamokat
- Csökkenti a talajeróziót
- Gyéríti a kártevőket, a gyomokat és a növénycsalád-specifikus élősködőket.
A vetésforgó hátrányai
Az egy táblán termesztett növénykultúráknak a vetésforgó lényegéből adódó többfélesége elengedhetetlenné teszi az egyes növények és a hozzájuk kapcsolódó termesztéstechnológia alapos ismeretét. Ezért a vetésforgóban történő gazdálkodás nagyobb szakmai ismereteket igényel, mint a monokultúrás termesztés. Eltérő gépek szükségesek: például a kukoricát nem lehet ugyanolyan vetőgépekkel vetni, mint a búzát vagy takarónövény-magkeveréket. A kezdeti beruházásigény mindenképp hátrányt jelent. Mindazonáltal ezen túl lehet lendülni, ha a gépbeszerzések összehangolhatók a szomszéd gazdaságokéval, vagy ha gépszövetkezetek által biztosítják a gépeket. Ha egy agronómiai közösség tagjaként gazdálkodik, nem csak gépek közös használatára nyílik lehetősége, hanem gyakorlati tapasztalatokat is megoszthatnak egymással a vetésforgók javítása érdekében.
A vetésforgó hátrányai:
- Nagyobb kezdeti beruházásigény.
- Intenzívebb ismeretbővítésre van szükséges a megfelelő agronómiai ismeretek megszerzéséhez.
- Olyan növénykultúrák beillesztése is szükséges lehet, amelyek nem olyan jövedelmezőek.
- Nagyobb munkaterhelés.
Miért került a vetésforgó újra a figyelem középpontjába?
A vetésforgót már a középkorban elkezdték alkalmazni, először kétéves, majd hároméves ciklusokkal. A cél az volt, hogy minden egyes betakarítás után regenerálják a talajt. Ebben az időben még nem léteztek olyan agronómiai és tápanyag-utánpótlási technológiák, amelyek kielégítő hozamokat tudtak volna garantálni. 2 vagy három növényfaj váltogatása volt a gyakorlat, amely során egy őszi kalászost, például búzát vagy rozsot tavaszi kalászos (árpa vagy zab) követett, és ezt követően ugaroltatás történt.
A pillangósok vetésforgókba történő illesztésére csak a 19. században került sor, de ez jelentős hozamnövekedést okozott Európában. Nem sokkal ezt követően a műtrágyák és a növényvédő szerek elterjedése is kezdett hozzájárulni a magasabb hozamokhoz. Ugyanakkor a vetésforgó némely területen elkezdett eltűnni a gyakorlatból. A monokultúrás rendszerek jövedelmezőbbek voltak, és a fenntartásuk jóval egyszerűbb volt. Ezen kívül a háború utáni mezőgazdasági politika a monokultúrás termesztésre helyezte a hangsúlyt a lakosság élelmezésének biztosítása érdekében.
Napjainkban azonban a monokultúrával érintett területek leromlása és bizonyos molekulák talajból való eltűnése, valamint a környezettudatosabb mezőgazdasági normák miatt a vetésforgó újra előtérbe kerül. Mostanában már téli takarónövényeket vagy köztes növénykultúrákat is tartalmaznak a talaj és a vízkészlet védelme érdekében.
Vetésforgó példák:
- kétéves: búza-szója, kukorica-búza
- hároméves: repce-búza-árpa
- négyéves: szója-repce-búza-kukorica
- komplex: kukorica - szója - kukorica - szója - lucerna x 4 vagy repce – őszi búza – tavaszi árpa - kukorica – őszi búza - zöldborsó vagy búza - tritikálé - takarmánybab - búza - tönkölybúza - kukorica.
Előrelépés a takarónövények köztes növénykultúraként történő alkalmazásával
A takarónövények főnövények közötti, váltva történő vetése széles körben elterjedt, és szerves részét képezi a vetésforgóknak. Takarónövényként általában fűféléket, pillangósokat vagy keresztesvirágúakat vetnek vegyesen vagy önállóan. A takarónövények vetését számos érv indokolja: Alkalmazható a vízszennyeződés megelőzésére azáltal, hogy kivonja a nitrátokat a talajból a kimosódás szempontjából kritikus időszakban. Életciklusuk lezárulásával nitrogénforrást (zöldtrágyát) jelentenek a következő kultúra számára. Két növénykultúra között is alkalmazhatók a talaj szerkezetének vagy termékenységének javítására. A takarónövényeknek a talajerózió megelőzésében is nagy szerepe van az őszi, csapadékos időszakban. Némely takarónövény köztes növényként, másodlagos növényként hasznosítható, némi többlet takarmányt biztosítva az állatállomány számára. Metángáz-hasznosító üzemek alapanyagaként is felhasználhatók gáz vagy elektromos áram előállításához (bioüzemanyag-termelő takarónövények).
A takarónövények alkalmazásának céljai:
- Az élővizek nitrátszennyezésének megelőzése.
- Zöldtrágyaként történő hasznosítás a következő kultúra alá.
- Az erózió csökkentése.
- A talaj szerkezetének és termékenységének növelése.
- A megelőző és a következő növénykultúra termesztési ciklusának megszakítása.