A tavaszi vetésű növényeket február és május között vetik. Elnevezésük erre a vetési időre utal. Az őszi vetésű növényeket szeptember és november között vetik. A tavaszi vetésű növények közé olyan fajok tartoznak, mint a kukorica, napraforgó és a tavaszi árpa. Mindazonáltal más növények is vethetők ebben az időszakban, főként olyan rendszerekben, mint az SCA (talajmegőrzéses művelési rendszerek) vagy az AB (organikus gazdálkodási rendszerek). Célkitűzések, előnyök és kihívások.
A tavaszi és őszi vetésű növények váltogatásának előnyei
Az agronómiai koncepció javasolja az őszi vetésű növények tavasziakkal történő váltogatását, hogy a vetésforgóból a lehető legjobb eredményt lehessen kihozni különböző rendszertani családba tartozó fajok választásával. A fő célkitűzés az, hogy ne alakulhassanak ki a kártevők és a gyomok számára kedvező feltételek.
Ezek a technológiák megkönnyítik a gyomok visszaszorítását, és csökkentik a szintetikus input anyagok szükséges mennyiségét. Némely régióban monokultúra alkalmazható, főként kukoricával, ami jól illeszkedik bizonyos talaj- és klimatikus körülményekhez. Mivel ez egy nagy hozamot biztosító növény, vonzó választást jelent a megfelelő piacokkal rendelkező területeken.
Gabonafélék, olajnövények: mi illeszthető be egy vetésforgóba?
3 olyan tavaszi vetésű szántóföldi növény van, amelyet általánosan termesztenek a mezőgazdasági területeken:
- Kukorica. Ez a gabonanövény általában nagy piaci lehetőségekkel rendelkezik, mind emberi fogyasztásra, mind pedig takarmányként. A növény egyszerűen termeszthető.
- Napraforgó. Ez az olajnövény szintén meglehetősen egyszerűen termeszthető, kevesebb mint 8 beavatkozást igényel. Jól alkalmazkodik száraz talajállapotokhoz, de öntözött területeken is jól termeszthető. Kiváló választás búza elé.
- Tavaszi árpa. A tavaszi árpa ideális az egyszikű gyomok féken tartására. Kezdeti fejlődésekor is nagyon életrevaló, és kiválóan elnyomja a gyomokat.
Egyéb tavaszi vetésű növények agronómiai előnyei: szója, cirok stb.
Egy komplexebb vetésforgó lehetővé teszi további növényfajok termesztésbe vonását. Ez a piaci lehetőségektől függ. Állattartó gazdaságokban a termény gyakran az állatállomány takarmányellátását szolgálja. A cirok vetése egy gazdaságilag alátámasztott választás. Meglehetősen későn, májusban kell vetni. Szívós és igénytelen. Ideális alternatívája a kukoricának olyan területeken, ahol nem lehet öntözni, illetve nagyszerű választás aszályos időszakokban, mint amilyen a legutóbbi években volt. A cirok vetésforgóba illesztése nem igényel specifikus mezőgazdasági gépekbe történő nagy befektetést.
A szóját általánosságban április végén vagy május elején vetik, amikor a talaj már melegebb, mint amit a kukorica megkíván. Hagyományos, gabonafélék vetésére szolgáló vetőgéppel is vethető, és nagyon kevés természetes ellensége (kártevők és növénybetegségek) van. Mindazonáltal javasolt az első pár évben Rhizobium baktériumfajokkal beoltani a vetőmagot, mivel a velük való szimbiózis, amelynek a légköri nitrogén megkötése zajlik, e nélkül csak lassan alakul ki. Oda kell figyelni a vízigényre is, ami nagyjából egyező a kukoricáéval. Más fajok is szóba jöhetnek, mint például a csillagfürt, a borsó, len vagy bab. Ez utóbbiak mindazonáltal elterjedtebbek állattartó gazdaságokban, talajmegőrzéses művelési rendszerekben vagy organikus gazdálkodásban.