Nitrátmegkötő köztes növények: milyen fajokat kombináljunk?

Használja ki az egyes fajok specifikus előnyeit a nitrátmegkötő köztes növények megfelelő társításával 

Különböző takarónövényfajokból álló fajtársítás előnyös lehet, mivel az egyes fajok előnyös tulajdonságai kombinálódnak. Mindegyik eltérő jellemzőkkel rendelkezik a csírázás, fejlődés, fényigény, tápanyag- és vízfelvétel szempontjából. Együttes alkalmazásuk növeli annak valószínűségét, hogy a takarónövény teljes lefedettséget biztosít a talajfelületen. Ugyancsak megfelelő takarónövény-borítást biztosít kiszámíthatatlan időjárási körülmények között, mint amilyen körülményekkel az elmúlt években szembesültünk. A fajok közötti versengésnek köszönhetően több biomassza termelődik. 

A fajok rivalizálása a gyomokat is visszaveti, valamint csökkenti annak a kockázatát, hogy egy fajspecifikus kártevő súlyosan károsítja a köztes állományt (amennyiben az monokultúra lenne).
A fajtársítás a talajszerkezetet is javítja, mivel a különböző típusú gyökérrendszerek eltérő mélységbe hatolnak, és ezáltal átfogóbban hálózzák be a talajt. A költségcsökkentéshez is hozzájárulhat, amennyiben olcsóbb vetőmagokat társítanak drágábbakkal.

Szerepeltessen pillangóst a köztes növénykultúra fajtársításában 

Agronómiai szempontból egy pillangós növény önállóan is vethető nitrátmegkötő köztes növényként. Mindazonáltal javasolt a pillangósok arányát a teljes magkeverék 75%-ára korlátozni. Kevésbé hatékony a nitrátlekötés szempontjából, mint más növények, de nitrogént tesz hozzáférhetővé a vetésforgó következő növényállománya számára. Gyakran vetik nitrátmegkötő köztes növénykultúrát alkotó több faj egyikeként. Növényélettani szempontból úgy működik, hogy fejlődése kezdetén nitrogént vesz fel a talajból, de később megköti a nitrogént a levegőből, ezáltal a talajban lévő nitrogént meghagyja más növények számára. A pillangósok nagy volumenű biomasszát állítanak elő. 

Melyek a nitrátmegkötő köztes növényállomány fajtársítására vonatkozó agronómiai követelmények?

Hatékonyan működő társított állomány létrehozásához érdemes a fajválasztás előtt a célokat meghatározni. 

• Ha az a cél, hogy javítsuk a talajszerkezetet, akkor gyökérrendszer szempontjából egymást komplementer módon kiegészítő fajokat kell választani.
• Ha a nitrátkimosódást szeretnénk csökkenteni, valamint zöldtrágyát szeretnénk előállítani, akkor pázsitfűfélék pillangósokkal történő társítása jó megoldás lehet. A fűféléket keresztesvirágúakkal is lehet helyettesíteni, amelyek tökéletesebben takarják a talajt.

Minden esetre olyan társítást kell összeállítani, amely gátolja a kártevők jelenlétét.

Ügyeljen arra, hogy a vetés megkönnyítése érdekében, a magok méretét és a vetéssűrűséget is figyelembe vegye.  A pillangósok magjai általában nagyobbak, és mélyebbre kell vetni őket. Például egy bab-mustár társítás két műveletben vethető: vetőgéppel kell vetni a babot, és szórvavetéssel a kis méretű mustármagot.

Példa vegyes állományokra: 

• tavaszi bükköny és zab
• őszi tarlórépa és rozs
• vörös here és olasz perje
• mustár és here
• bükköny, here és facélia
• bükköny, zab és facélia
• tritikálé és tarlórépa
• zab és retek
• here, mustár és facélia