
Nitrátmegkötő köztes növényállományhoz felhasználható egyetlen faj, vagy fajtársítás is. A fajtársítás alkalmazása számos előnnyel jár. Definíció, előnyök és példák a hatékonyan működő társításra agronómiai szempontból.
Használja ki az egyes fajok specifikus előnyeit a nitrátmegkötő köztes növények megfelelő társításával
Különböző takarónövényfajokból álló fajtársítás előnyös lehet, mivel az egyes fajok előnyös tulajdonságai kombinálódnak. Mindegyik eltérő jellemzőkkel rendelkezik a csírázás, fejlődés, fényigény, tápanyag- és vízfelvétel szempontjából. Együttes alkalmazásuk növeli annak valószínűségét, hogy a takarónövény teljes lefedettséget biztosít a talajfelületen. Ugyancsak megfelelő takarónövény-borítást biztosít kiszámíthatatlan időjárási körülmények között, mint amilyen körülményekkel az elmúlt években szembesültünk. A fajok közötti versengésnek köszönhetően több biomassza termelődik.
A fajok rivalizálása a gyomokat is visszaveti, valamint csökkenti annak a kockázatát, hogy egy fajspecifikus kártevő súlyosan károsítja a köztes állományt (amennyiben az monokultúra lenne).
A fajtársítás a talajszerkezetet is javítja, mivel a különböző típusú gyökérrendszerek eltérő mélységbe hatolnak, és ezáltal átfogóbban hálózzák be a talajt. A költségcsökkentéshez is hozzájárulhat, amennyiben olcsóbb vetőmagokat társítanak drágábbakkal.
Szerepeltessen pillangóst a köztes növénykultúra fajtársításában
Agronómiai szempontból egy pillangós növény önállóan is vethető nitrátmegkötő köztes növényként. Mindazonáltal javasolt a pillangósok arányát a teljes magkeverék 75%-ára korlátozni. Kevésbé hatékony a nitrátlekötés szempontjából, mint más növények, de nitrogént tesz hozzáférhetővé a vetésforgó következő növényállománya számára. Gyakran vetik nitrátmegkötő köztes növénykultúrát alkotó több faj egyikeként. Növényélettani szempontból úgy működik, hogy fejlődése kezdetén nitrogént vesz fel a talajból, de később megköti a nitrogént a levegőből, ezáltal a talajban lévő nitrogént meghagyja más növények számára. A pillangósok nagy volumenű biomasszát állítanak elő.

Melyek a nitrátmegkötő köztes növényállomány fajtársítására vonatkozó agronómiai követelmények?
Hatékonyan működő társított állomány létrehozásához érdemes a fajválasztás előtt a célokat meghatározni.
- Ha az a cél, hogy javítsuk a talajszerkezetet, akkor gyökérrendszer szempontjából egymást komplementer módon kiegészítő fajokat kell választani.
- Ha a nitrátkimosódást szeretnénk csökkenteni, valamint zöldtrágyát szeretnénk előállítani, akkor pázsitfűfélék pillangósokkal történő társítása jó megoldás lehet. A fűféléket keresztesvirágúakkal is lehet helyettesíteni, amelyek tökéletesebben takarják a talajt.
Minden esetre olyan társítást kell összeállítani, amely gátolja a kártevők jelenlétét.
Ügyeljen arra, hogy a vetés megkönnyítése érdekében, a magok méretét és a vetéssűrűséget is figyelembe vegye. A pillangósok magjai általában nagyobbak, és mélyebbre kell vetni őket. Például egy bab-mustár társítás két műveletben vethető: vetőgéppel kell vetni a babot, és szórvavetéssel a kis méretű mustármagot.
Példa vegyes állományokra:
- tavaszi bükköny és zab
- őszi tarlórépa és rozs
- vörös here és olasz perje
- mustár és here
- bükköny, here és facélia
- bükköny, zab és facélia
- tritikálé és tarlórépa
- zab és retek
- here, mustár és facélia
Tekintse meg többi cikkünket ebben a témában
- A nitrátmegkötő köztes növények bedolgozása: mikor és hogyan kell megsemmisíteni az állományt?
- Mi a különbség egy nitrátmegkötő köztes növény és egy betakarításra szánt takarónövény között?
- Nitrátmegkötési célok, előnyök és gyakorlatok
- Nitrátmegkötő köztes növények: hatékonyak a pillangósok?
- Nitrogénmegkötő növényként alkalmazott fajok leggyakoribb rendszertani családjai