
A vetésforgó egy olyan agronómiai gyakorlat, amelynek lényege, hogy egy adott földterületen egy adott időszakban váltogatva termelnek különböző növényfajokat. A növénykultúrákat meghatározott sorrendben vetik évről évre, 2, 3, 4 vagy akár több évet átívelő ciklusokban. Ezeket a termelési ciklusokat nevezik kétéves, hároméves négyéves stb. vetésforgónak. A vetésforgók a mezőgazdasági rendszerektől függően eltérő hosszúságúak lehetnek. A vetésforgó lényegileg tér el a monokultúrás termesztéstől, ahol ugyanazon növényfajt termesztik évről évre az adott területen. A vetésforgónak számos előnyös hatása van, például a talajszerkezet javítása (mérsékli az eróziós kitettséget), a termőképesség javítása, és a jobb ellenállóképesség a kártevőkkel és a betegségekkel szemben.
Növénykultúrák váltogatása a talajszerkezet javítása érdekében
A rendszertani család, valamint őszi/tavaszi vetés tekintetében eltérő növénykultúrák meghatározott sorrendben történő vetése agronómiai megfontolások eredménye. A hozamok növelése és a talaj közép és hosszú távon történő megóvása mindössze kettő a vetésforgó céljai közül, amelyek a talajtermékenység megőrzése, vagy akár gazdagítása által valósulnak meg. A különféle növényfajok különböző mennyiségekben és arányokban vesznek fel, illetve szolgáltatnak tápanyagokat.
Némelyik nagyobb nitrogénigénnyel rendelkezik, más fajoknak több foszforra vagy káliumra van szükségük. A vetésforgó célja az, hogy gazdagítsa a talajt, és optimalizálja a termőképességet azáltal, hogy biztosítja a megfelelő tápanyagtartalmat. Például a kukoricát és búzát, amelyek sok nitrogént igényelnek, olyan növények előzik meg a vetésforgóban, amelyek nitrogénben gazdagítják a talajt, például pázsitfűfélék, pillangósok vagy fehérjenövények. A repce, amely sok foszfort és káliumot igényel, kiválóan termeszthető gabonaféléket követően, amelyek P- és K-igénye alacsony.

A vetésforgó a talajszerkezet megújításában is fontos szerepet játszik, főként akkor, ha köztes növényeket is illesztenek a vetésforgóba. A köztes kultúra elpusztulásával képződő szerves anyag humusszá alakul.
Az eltérő gyökérfelépítésű növények váltogatása szintén előnyös a talajszerkezet szempontjából, mivel közlekedőutakat eredményez a víz, az ásványi anyagok és a talajfauna számára. A fehérjenövények, az olajnövények és hüvelyesek, amelyek karógyökérzettel rendelkeznek, jól váltogathatók bojtos gyökérzetű egyszikűekkel.
Kiegészítő definíciók:
- A vetésforgóterv egy adott gazdaság vagy régió összes vetésforgóját felöleli.
- Az „első vetemény”, „középső vetemény” és az „utolsó vetemény” a vetésforgóban szereplő növényfajok sorrendjére utal. Az elsőt a tápanyagtartalma miatt, a másodikat a legnagyobb gazdasági jövedelmezősége miatt, az utolsót pedig általában a tábla regenerálása céljából választják.
A vetésforgó megszakítja a kártevők és növénybetegségek fejlődési ciklusait.
Egy új kultúra vetésével elérhető egy adott növénycsaládra specifikus biológiai fenyegetések (kártevők és kórokozók) fejlődési ciklusainak megszakítása. A kártevők és kórokozók száma csökken, mivel nem valósul meg számukra kedvező környezet. Tulajdonképpen a vetésforgó csökkenti a kártevőkkel/kórokozókkal szembeni védekezés szükségességét.
A vetésforgó gyakorlatát követve bizonyos növénykultúrákkal együtt fejlődő gyomok szintén visszaszorulnak. Bizonyos, a gyomok számára kedvező környezetet teremtő növények, mint például a kukorica „gyomelnyomó” növényeket követve termeszthető. A növényfajok váltogatása csökkenti az ugyanolyan hatóanyagú gyomirtószerek ismétlődő alkalmazásának szükségességét. A kiegészítő művelések szintén csökkentik a növényvédőszerek felhasználásának szükségességét.