Nitrátmegkötő köztes növények: hatékonyak a pillangósok?

legumes for nitrogen mineralisation in a cover crop mix dedicated to crop rotation

A pillangósvirágúak családja arról ismert, hogy képes nitrogént megkötni a levegőből a mikorrhizaképző gombákkal és bizonyos baktériumokkal folytatott szimbiózis révén. A pillangós növényállomány elpusztításakor ez a könnyen mineralizálódó szerves nitrogén rendelkezésre áll a következő növénykultúra számára. Nitrátmegkötő köztes növényállományként is alkalmazhatók, mivel a talajból is képesek felvenni a nitrogént. Mindazonáltal van néhány javaslat, amelynek betartása biztosítja, hogy a végeredmény összhangban legyen a nitrátmegkötési célkitűzésekkel.

A pillangósok nitrátmegkötő köztes növényállományként történő vetése megfontolandó lehetőség 

A nitrátmegkötő köztes növények megkötik a talajban található nitrogént, ami megelőzi a vízszennyezést. A pillangósok elsődlegesen a légköri nitrogént használják fel. Mindazonáltal a talajból is képesek felvenni a nitrogén, főként: 

  • fejlődésük kezdeti stádiumában;
  • bizonyos gyorsabban növő fajok esetében, mint a borsó vagy a bükköny;
  • ha a szimbiózison alapuló légköri nitrogénmegkötés nem teljesen hatékony;
  • magas nitrogénfelvételű fajok esetében. 

A felvétel mértéke akár az 50 kg N/ha-t is elérheti (megegyezik a facéliáéval vagy a zabéval). Ez összemérhető más nitrátmegkötő köztes növény nitrogénfelvételével. Mindazonáltal más növénycsaládok hatékonyabban csökkentik az elszivárgó víz nitrogéntartalmát. Ez főként a keresztesvirágúakra igaz, mint például a mustár, amely jóval több, potenciálisan kimosódó nitrogént köt meg, mint a pillangósok. Bizonyos adatok szerint a pillangósok agronómiai hatékonysága a talajnitrát-lekötés terén mindössze fele a más családokba tartozó növényekének.

crucifers intermediate crops radish rocket arugula cabbage for crop rotation
from left to right: radish, rocket and cabbage

A pillangósok kifejlett növényként nagyobb mértékben kötik meg a talajban lévő nitrogént

Van egy lényeges faktor a pillangósokra vonatkozóan a talajban lévő nitrogén hatékony megkötése szempontjából: a növényállománynak kifejlettnek kell lennie. Biomassza szempontjából a bükköny, a bab vagy a borsó látszólag jobb eredményeket képes felmutatni, mint az olyan nitrátmegkötő köztes növények, mint a mustár, retek vagy facélia. Mindazonáltal kísérletek igazolták, hogy ha 3 héttel a szokásos időpontnál később vetik, akkor csak feleakkora biomassza képződik. 
Ezért rendkívül fontos, hogy ügyeljünk a vetés időpontjára. 

A legfontosabb tényezők a következők: 

  • Vetésmélység
  • Vetési időpont
  • Megsemmisítési időpont

Vetésmélység, különösen száraz körülmények esetén. Függ a magmérettől, ami meglehetősen nagy lehet, főként csillagfürt, bab vagy borsó esetén. A vetési idő tekintetében fontos, hogy korán vessünk, mivel a pillangósok lassabban fejlődnek, mint más családba tartozó, egyébként gyakran használt fajok, mint a mustár vagy a facélia. Ezen kívül gyakran nagyobb hő- és fényigénnyel is rendelkeznek. 

Megsemmisítési időpont: annak érdekében, hogy a nitrogénmaradványt a lehető legjobban csökkentsük, javasolt hagyni, hogy a lehető legnagyobbra fejlődjön az állomány. Ezért a lehetőségekhez képest minél később kerüljön sor a lezúzásra. Ez az oka annak is, hogy a pillangósok (önállóan vagy más fajokkal keverve) hosszabb időszakok köztes kultúráiként javasoltak.

Hüvelyes fajok választása nitrátmegkötő köztes növényállomány vetéséhez

A nitrátmegkötő köztes növények megválasztásakor különböző szempontokat kell figyelembe venni: magmennyiség, mag- és vetési költség, elvárt biomassza-mennyiség, a takarónövényzet célja, a megsemmisítés módja stb.


Az adott faj azon képességét, hogy mennyire képes más fajokkal közösen fejlődni, szintén számításba kell venni. Vegyes állományban (például fűfélékkel vagy keresztesvirágúakkal együtt) a pillangósok ugyanolyan hatékonyan használhatók, mint a hagyományos nitrátmegkötő köztes növényfajok.