
Minden, amit tudni kell a takarónövényekről és a köztes növények takarónövények, nitrátmegkötő köztes növények, és egyéb köztes növények felhasználásával történő termesztéséről.
Hogyan teszik egészségesebbé a talajt a takarónövények?
A takarónövények rendkívül hasznosak a talajállapot szempontjából. Felveszik és megkötik a talajban rendelkezésre álló tápanyagokat, amelyek így kevésbé mosódnak ki, majd tavasszal újra hozzáférhetővé válnak. Ezen kívül a lebomló takarónövények csökkentik a gyomok életterét, és a vegyszeres gyomirtás szükségességét. Végezetül a takarónövények a kedvezőtlen klimatikus körülményekből adódó kockázatokat is mérséklik:
- a talaj szerkezetének javításával,
- a felszíni erózió mérséklésével,
- az átlevegőzés és a vízmozgás elősegítésével, ami jótékonyan hat a következő növénykultúra fejlődésére.
Mi a takarónövények hátránya?
A takarónövényeknek vannak bizonyos kedvezőtlen hatásai, így például a vetés és megsemmisítés költsége, valamint az a tény, hogy a főnövényekkel konkurálnak a talaj vízkészletéért és tápanyagforrásaiért. Mindazonáltal a hátrányokat kompenzálja a talajállapotra gyakorolt sok előnyös hatás, valamint az alacsonyabb vegyszerfelhasználás. Az előnyök maximalizálása érdekében nagyon fontos a takarónövénynek szánt megfelelő faj és fajta kiválasztása a gazdaság agronómiai igényeihez igazodóan, valamint a talajtípus és a klíma figyelembe vétele a termesztési módok megválasztásakor.
Miben áll a takarónövények pozitív hatása?
A takarónövényeknek 17 pozitív hatása van, amelyeket négy kategóriába sorolhatunk: talajvédelem, vízgazdálkodás, biodiverzitás és biomassza-előállítás. A köztes növénytakaró hozzájárulhat az erózió mérsékléséhez, javítja a talajszerkezetet és a termékenységet, csökkenti a tápanyag- és növényvédőszer-kimosódást, támogatja a hasznos fauna és flóra fejlődését, és biomasszát hoz létre, amely takarmányként vagy energiatermelésre használható.

A takarónövények 17 előnyös funkciója:
- Erózióval szembeni védelem
- A talajszerkezet javítása
- A talaj szervesanyag-tartalmának növelése
- A tápanyagok és növényvédő szerek kimosódásának mérséklése
- Tápanyagok ideiglenes lekötése
- Biomassza-termelés (takarmány) állatállomány és energiatermelés számára
- Gyomok visszaszorítása
- A talajtömörödés csökkentése
- A talajporozitás elősegítése
- A talaj víztartalmának szabályozása, az áradások és aszályok kockázatának mérséklése
- A biodiverzitás növelése, és agronómiai szempontból előnyös flóra és fauna támogatása
- Az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátásának csökkentése a szén talajban tartása által
- A vízminőség javítása a visszamaradó szennyeződés csökkentésével és az talajba történő vízbeszivárgás elősegítésével
- Kártevők és növénybetegségek elleni védőelem
- Vegyszerhasználati költségek csökkentése
- A következő növénykultúra hozamának növelése
- A fenntartható gazdálkodáshoz való hozzájárulás a környezet kímélése által.
Hogyan termeszthetők sikeresen a takarónövények?
A takarónövények sikeres termesztésének biztosítása érdekében elsőként ki kell választania a célra az Ön gazdaságába legjobban illeszkedő növényfajokat. Fontos, hogy ebben szem előtt tartsa a talajtípusának és a klimatikus körülményeit, az agronómiai célkitűzéseit. Valószínűleg prioritási sor felállítására lesz szüksége. A három leggyakrabban alkalmazott növényrendszertani család a keresztesvirágúak (Brassicaceae), pl. repce, pázsitfűfélék (Poaceae), pl. cirok, rozs, muhar, perje stb. és a pillangósvirágúak (Fabaceae), pl. here, lucerna, borsó, bab stb. A takarónövény sikeressége nem kizárólag a fajon múlik, hanem a termesztési rendszeren is. Erre vonatkozóan 5 tanács:
- Ismerje jól a gazdasága talajtípusait és klímáját.
- Határozza meg a takarónövénnyel elérni kívánt célokat (kívánt hatás).
- Válasszon egymást jól kiegészítő fajokat és fajtákat.
- Alkalmazzon fajtársítást a táblakezelések megkönnyítésére.
- Ellenőrizze rendszeresen a takarónövény-állományt

Köztes növényállomány takarónövényekből
A takarónövényeket gyakorta használják a köztes termesztési rendszerbe illesztve. A köztes növénytermesztés azt jelenti, hogy két főnövény közötti időben, általában télen vagy nyáron átmeneti növényeket termesztünk az adott területen. A takarónövényt a főnövény betakarítását követően vetik, és a következő főnövény vetéséig tartják életben. Takarják a talajfelszínt a két főnövény közötti átmeneti időszakban, megakadályozzák az eróziót és a tápanyagvesztést, valamint féken tartják a gyomokat.
Ezen kívül a takarónövények hozzájárulnak a talajszerkezet és a termékenység javításához azáltal, hogy szerves anyagot juttatnak a talajba, és fokozzák annak biológiai aktivitását. A takarónövények a talajban lévő nitrát megkötésére is használhatók, a kimosódás csökkentése érdekében.
Melyik módszer a leghatékonyabb a takarónövények vetésére?
Az adott gazdaságtól függ, hogy melyik a leghatékonyabb módszer a takarónövények vetésére. Köztes növényállomány létesítéséhez – a gyors és egyenletes vetés érdekében – tárcsával vagy boronával kiegészített vetőgép javasolt. Egy meglévő állomány felülvetéséhez tanácsos minél hamarabb vetni, hogy kihasználható legyen a talaj nedvességtartalma. Ilyenkor hosszú tenyészidejű fajok is vethetők. Mérsékelt magtakarás is javasolt. A termény betakarítását követően gyomirtó szerek használata sem szükséges a gyomkelés vagy az újrasarjadzás megakadályozására. Végezetül fontos megjegyezni, hogy a vetéshez szükséges géppark már eleve rendelkezésre áll a gazdaságban.
Talajművelés és alkalmazható vetésmódszerek
Vetés a főnövénnyel egy időben
A főnövénnyel azonos időben történő vetésnek tagadhatatlan előnyei vannak, például, hogy a talaj nedvességtartalma megfelelő, és előkészített magágy áll rendelkezésre. Ez lehetővé teszi a takarónövények gyors fejlődését és meggyökerezését, mielőtt a gyomok erőre kapnának. Mindazonáltal hátrányt is jelenthet, mivel versengő helyzetet teremtünk a takarónövény és a főnövény között, ami mindkettő fejlődését visszavetheti.
Egy, már beállt növénykultúra felülvetése
Egy, már fejlett növényállomány felülvetése előnyökkel és hátrányokkal is jár. Az előnyök közé tartozik a talajnedvesség kihasználását lehetővé tevő korai vetés, a hosszú tenyészidejű fajok használatának lehetősége, valamint a gyomok kifejlődésének és újrakelésének korlátozása a termény betakarítását követően. Ezen túlmenően a felülvetéshez szükséges gépi berendezések általában már rendelkezésre állnak a gazdaságban.
A felülvetést hátrányai között említendő, hogy nehézséget okozhat a vetésidő és a fajok összehangolása (a főnövény nem megfelelő kiegészítése vagy betakarításkori összeférhetetlenség). Ha a felülvetés későn történik, akkor a felülvetett növény hátrányba kerül fény szempontjából, és nehezen fejlődik. Ezen kívül, a fajoktól függően probléma lehet a munkaszélesség-kompatibilitással is a permetezőgép-művelőutaknál.
Példák felülvetésre: takarmány- vagy magfogásra szánt növények tavaszi kalászosokban, vagy pillangós takarónövények (fekete lencse, közönséges bükköny, herefélék) 3-4 leveles stádiumban lévő takarmánykukoricába vetve.
Mulcsba történő vetés betakarításkor, vagy közvetlenül előtte
A mulcsba történő vetés betakarításkor vagy közvetlenül azelőtt azt jelenti, hogy a takarónövényt a betakarításhoz a lehető legközelebbi időpontban vetik, és kihasználják a betakarítás során lezúzott és szétterített növénymaradványokból keletkező mulcsréteg nedvességtartalmát. Ez nem egy egyszerűen kivitelezhető eljárás, mivel speciális gépi berendezést igényel (betakarítógépre szerelt rendszer). Ezen kívül probléma adódhat a munkaszélesség-kompatibilitással is a permetezőgép-művelőutaknál. Ez a módszer főként aprómagvaknál alkalmazható, alacsony fajlagos kijuttatási mennyiségek esetében.
Vetés betakarítást követően (talajműveléssel vagy anélkül)
A betakarítás utáni, talajművelés nélküli vagy talajműveléssel előkészített vetésnek vannak előnyei és hátrányai is. Mindazonáltal nem igényel speciális gépi berendezéseket, a direktvetéses eljárások esetén pedig a párolgásnak betudható vízveszteség is csökkenthető. Ezen kívül az olyan vetőgépek használatával, amelyek önálló rekeszekre tagolódó magtartályokkal és elkülönített adagolórendszerekkel rendelkeznek, különböző fajok egyidejű vetése is megoldható.
Másrészről a vetési időszak gyakran esik száraz talajállapottal járó időszakba, ami megnehezíti a magkihelyezést, csakúgy, mint a nagy szármaradványtömeg. Ha tarlóhántás is történt, akkor már megindulhat az újrahajtás is. Betakarítás utáni vetéshez több faj együttese használható a legjobban.
A takarónövényfajok megválasztása
Az alkalmazott fajokat úgy kell megválasztani, hogy megfeleljenek az Ön gazdasága talaj- és klimatikus viszonyainak valamint az agronómiai igényeknek. Ennek megfelelően az említettekkel tisztában kell lenni, és meg kell határoznia, hogy mit vár a takarónövénytől (kívánt hatások). Valószínűleg prioritási sor felállítására lesz szüksége. A fajválasztásnál figyelembe kell venni a fennálló növénytermesztési rendszert is. Egymást kiegészítő (komplementer) fajok és fajták választása javasolt, valamint olyan fajtársulás kialakítása, amely megkönnyíti a tábla művelését. Az említett tanácsok mentén megfelelő döntés hozható a takarónövényekre vonatkozóan.

Takarónövények vagy nitrátmegkötő köztes növények?
A „nitrátmegkötő köztes növények” megfogalmazás a 2000-es években terjedt el, az 1991-es Európai Nitrát Irányelvet követően. Ennek az irányelvnek a célja, hogy főként a talaj nitráttartalmának lekötése által csökkentse a mezőgazdasági tevékenységekből származó nitrátok által okozott vízszennyezést. A nitrátmegkötő köztes növények olyan takarónövények, amelyeket kifejezetten nitrátmegkötő-képességük miatt választottak, hogy csökkentse a talajvízbe és a felszíni vizekbe irányuló nitrátkimosódást. A rozs és a szöszös bükköny két, jellemzően nitrátmegkötő köztes növényként alkalmazott faj.
CIVE kultúrák a bioüzemanyag-termelő takarónövényként
A „CIVE” mozaikszó a francia "Culture Intermédiaire à Vocation Energétique" (bioüzemanyag-termelő takarónövény) rövidítése. Ezek olyan növényállományok, amelyeket egy vetésforgóban két főnövény között vetnek és takarítanak be. A nitrátmegkötő köztes növényekkel ellentétben, amelyeket elsődlegesen a nitrátmegkötés miatt termesztenek, a CIVE növényeket energianövényként termesztik. Mint ilyenek, mezőgazdasági biogázüzemekben használhatók fel alapanyagként, hozzájárulva a megújuló energiaforrások diverzifikációjához, és a fosszilis energiahordozóktól való függőség csökkentéséhez.
Zöldtrágya
A zöldtrágya a köztes növényeknek egy olyan felhasználása, amelynek célja a következő főnövény tápanyagellátásának kiegészítése, valamint a talajszerkezet javítása. A zöldtrágyaként használt takarónövények általában pillangósok, amelyek megkötik a légköri nitrogént, és végső soron a talajba juttatják. A zöldtrágya hozzájárul a talajfertilitás fokozásához, és csökkenti a növényvédő szerek felhasználásának szükségességét.
Más fajok, mint például a keresztesvirágúak (fehér mustár, takarmányretek, takarmányrepce stb.) a talajban lévő ásványi nitrogénformákat köti meg, és ezáltal fékezi a nitrátkimosódást. Mindez csökkenti a C/N arányt, ami felgyorsítja a növénymaradványok mineralizációját, így a nitrogén gyorsabban rendelkezésre áll a következő főnövény számára.
A légköri nitrogén megkötése
A pillangósok arról híresek, hogy hatékonyan képesek megkötni a légköri nitrogént. Ez a szimbiózison alapuló nitrogénmegkötő képesség egy olyan biológiai folyamat eredménye, amely bizonyos, a pillangósok gyökérgumóiban élő baktériumoknak köszönhető. A pillangósok légköri nitrogén megkötésére vonatkozó képessége kihasználható a talaj termékenységének növelése és a műtrágyaszükséglet csökkentése érdekében.

Mit kell tudni a takarónövények elpusztításáról?
A takarónövények különböző módszerekkel pusztíthatók el, mint például szárzúzóval, aláforgatással vagy gyomirtó szerek alkalmazásával. Fontos, hogy a gazdaság agronómiai és környezetvédelmi célkitűzéseinek megfelelő módszert használjon. Például, ha el szeretné kerülni a herbicidhasználatot, akkor választhatja a mechanikus vagy a teljesen természetes elpusztítást (fagyhatás). A főnövénnyel való versengés elkerülése és a tápanyag-kimosódás csökkentése érdekében a takarónövényeket a megfelelő időben kell elpusztítani. Végezetül a megsemmisítés költségeit és környezeti hatását szintén figyelembe kell venni a gazdaság számára legmegfelelőbb módszer megválasztásakor.
