Minden, amit tudni kell a takarónövényekről

Hogyan teszik egészségesebbé a talajt a takarónövények? 

A takarónövények rendkívül hasznosak a talajállapot szempontjából.  Felveszik és megkötik a talajban rendelkezésre álló tápanyagokat, amelyek így kevésbé mosódnak ki, majd tavasszal újra hozzáférhetővé válnak. Ezen kívül a lebomló takarónövények csökkentik a gyomok életterét, és a vegyszeres gyomirtás szükségességét. Végezetül a takarónövények a kedvezőtlen klimatikus körülményekből adódó kockázatokat is mérséklik:

• a talaj szerkezetének javításával,
• a felszíni erózió mérséklésével,
• az átlevegőzés és a vízmozgás elősegítésével, ami jótékonyan hat a következő növénykultúra fejlődésére.

Mi a takarónövények hátránya? 

A takarónövényeknek vannak bizonyos kedvezőtlen hatásai, így például a vetés és megsemmisítés költsége, valamint az a tény, hogy a főnövényekkel konkurálnak a talaj vízkészletéért és tápanyagforrásaiért. Mindazonáltal a hátrányokat kompenzálja a talajállapotra gyakorolt sok előnyös hatás, valamint az alacsonyabb vegyszerfelhasználás. Az előnyök maximalizálása érdekében nagyon fontos a takarónövénynek szánt megfelelő faj és fajta kiválasztása a gazdaság agronómiai igényeihez igazodóan, valamint a talajtípus és a klíma figyelembe vétele a termesztési módok megválasztásakor.

Miben áll a takarónövények pozitív hatása? 

A takarónövényeknek 17 pozitív hatása van, amelyeket négy kategóriába sorolhatunk: talajvédelem, vízgazdálkodás, biodiverzitás és biomassza-előállítás. A köztes növénytakaró hozzájárulhat az erózió mérsékléséhez, javítja a talajszerkezetet és a termékenységet, csökkenti a tápanyag- és növényvédőszer-kimosódást, támogatja a hasznos fauna és flóra fejlődését, és biomasszát hoz létre, amely takarmányként vagy energiatermelésre használható. 

A takarónövények 17 előnyös funkciója: 

1. Erózióval szembeni védelem 
2. A talajszerkezet javítása 
3. A talaj szervesanyag-tartalmának növelése 
4. A tápanyagok és növényvédő szerek kimosódásának mérséklése 
5. Tápanyagok ideiglenes lekötése 
6. Biomassza-termelés (takarmány) állatállomány és energiatermelés számára 
7. Gyomok visszaszorítása 
8. A talajtömörödés csökkentése 
9. A talajporozitás elősegítése 
10. A talaj víztartalmának szabályozása, az áradások és aszályok kockázatának mérséklése 
11. A biodiverzitás növelése, és agronómiai szempontból előnyös flóra és fauna támogatása 
12. Az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátásának csökkentése a szén talajban tartása által 
13. A vízminőség javítása a visszamaradó szennyeződés csökkentésével és az talajba történő vízbeszivárgás elősegítésével 
14. Kártevők és növénybetegségek elleni védőelem 
15. Vegyszerhasználati költségek csökkentése 
16. A következő növénykultúra hozamának növelése 
17. A fenntartható gazdálkodáshoz való hozzájárulás a környezet kímélése által. 

Köztes növényállomány takarónövényekből

A takarónövényeket gyakorta használják a köztes termesztési rendszerbe illesztve. A köztes növénytermesztés azt jelenti, hogy két főnövény közötti időben, általában télen vagy nyáron átmeneti növényeket termesztünk az adott területen. A takarónövényt a főnövény betakarítását követően vetik, és a következő főnövény vetéséig tartják életben. Takarják a talajfelszínt a két főnövény közötti átmeneti időszakban, megakadályozzák az eróziót és a tápanyagvesztést, valamint féken tartják a gyomokat.

Ezen kívül a takarónövények hozzájárulnak a talajszerkezet és a termékenység javításához azáltal, hogy szerves anyagot juttatnak a talajba, és fokozzák annak biológiai aktivitását. A takarónövények a talajban lévő nitrát megkötésére is használhatók, a kimosódás csökkentése érdekében.

Melyik módszer a leghatékonyabb a takarónövények vetésére? 

Az adott gazdaságtól függ, hogy melyik a leghatékonyabb módszer a takarónövények vetésére. Köztes növényállomány létesítéséhez – a gyors és egyenletes vetés érdekében – tárcsával vagy boronával kiegészített vetőgép javasolt. Egy meglévő állomány felülvetéséhez tanácsos minél hamarabb vetni, hogy kihasználható legyen a talaj nedvességtartalma. Ilyenkor hosszú tenyészidejű fajok is vethetők. Mérsékelt magtakarás is javasolt. A termény betakarítását követően gyomirtó szerek használata sem szükséges a gyomkelés vagy az újrasarjadzás megakadályozására. Végezetül fontos megjegyezni, hogy a vetéshez szükséges géppark már eleve rendelkezésre áll a gazdaságban. 

Talajművelés és alkalmazható vetésmódszerek 

Vetés a főnövénnyel egy időben

A főnövénnyel azonos időben történő vetésnek tagadhatatlan előnyei vannak, például, hogy a talaj nedvességtartalma megfelelő, és előkészített magágy áll rendelkezésre. Ez lehetővé teszi a takarónövények gyors fejlődését és meggyökerezését, mielőtt a gyomok erőre kapnának. Mindazonáltal hátrányt is jelenthet, mivel versengő helyzetet teremtünk a takarónövény és a főnövény között, ami mindkettő fejlődését visszavetheti.

Egy, már beállt növénykultúra felülvetése

Egy, már fejlett növényállomány felülvetése előnyökkel és hátrányokkal is jár. Az előnyök közé tartozik a talajnedvesség kihasználását lehetővé tevő korai vetés, a hosszú tenyészidejű fajok használatának lehetősége, valamint a gyomok kifejlődésének és újrakelésének korlátozása a termény betakarítását követően. Ezen túlmenően a felülvetéshez szükséges gépi berendezések általában már rendelkezésre állnak a gazdaságban.

A felülvetést hátrányai között említendő, hogy nehézséget okozhat a vetésidő és a fajok összehangolása (a főnövény nem megfelelő kiegészítése vagy betakarításkori összeférhetetlenség). Ha a felülvetés későn történik, akkor a felülvetett növény hátrányba kerül fény szempontjából, és nehezen fejlődik. Ezen kívül, a fajoktól függően probléma lehet a munkaszélesség-kompatibilitással is a permetezőgép-művelőutaknál.

Példák felülvetésre: takarmány- vagy magfogásra szánt növények tavaszi kalászosokban, vagy pillangós takarónövények (fekete lencse, közönséges bükköny, herefélék) 3-4 leveles stádiumban lévő takarmánykukoricába vetve.
 

Mulcsba történő vetés betakarításkor, vagy közvetlenül előtte

A mulcsba történő vetés betakarításkor vagy közvetlenül azelőtt azt jelenti, hogy a takarónövényt a betakarításhoz a lehető legközelebbi időpontban vetik, és kihasználják a betakarítás során lezúzott és szétterített növénymaradványokból keletkező mulcsréteg nedvességtartalmát. Ez nem egy egyszerűen kivitelezhető eljárás, mivel speciális gépi berendezést igényel (betakarítógépre szerelt rendszer). Ezen kívül probléma adódhat a munkaszélesség-kompatibilitással is a permetezőgép-művelőutaknál. Ez a módszer főként aprómagvaknál alkalmazható, alacsony fajlagos kijuttatási mennyiségek esetében.  

Vetés betakarítást követően (talajműveléssel vagy anélkül)

A betakarítás utáni, talajművelés nélküli vagy talajműveléssel előkészített vetésnek vannak előnyei és hátrányai is. Mindazonáltal nem igényel speciális gépi berendezéseket, a direktvetéses eljárások esetén pedig a párolgásnak betudható vízveszteség is csökkenthető. Ezen kívül az olyan vetőgépek használatával, amelyek önálló rekeszekre tagolódó magtartályokkal és elkülönített adagolórendszerekkel rendelkeznek, különböző fajok egyidejű vetése is megoldható.

Másrészről a vetési időszak gyakran esik száraz talajállapottal járó időszakba, ami megnehezíti a magkihelyezést, csakúgy, mint a nagy szármaradványtömeg. Ha tarlóhántás is történt, akkor már megindulhat az újrahajtás is. Betakarítás utáni vetéshez több faj együttese használható a legjobban.

Takarónövények vagy nitrátmegkötő köztes növények?

A „nitrátmegkötő köztes növények” megfogalmazás a 2000-es években terjedt el, az 1991-es Európai Nitrát Irányelvet követően. Ennek az irányelvnek a célja, hogy főként a talaj nitráttartalmának lekötése által csökkentse a mezőgazdasági tevékenységekből származó nitrátok által okozott vízszennyezést. A nitrátmegkötő köztes növények olyan takarónövények, amelyeket kifejezetten nitrátmegkötő-képességük miatt választottak, hogy csökkentse a talajvízbe és a felszíni vizekbe irányuló nitrátkimosódást. A rozs és a szöszös bükköny két, jellemzően nitrátmegkötő köztes növényként alkalmazott faj.

CIVE kultúrák a bioüzemanyag-termelő takarónövényként 

A „CIVE” mozaikszó a francia "Culture Intermédiaire à Vocation Energétique" (bioüzemanyag-termelő takarónövény) rövidítése. Ezek olyan növényállományok, amelyeket egy vetésforgóban két főnövény között vetnek és takarítanak be. A nitrátmegkötő köztes növényekkel ellentétben, amelyeket elsődlegesen a nitrátmegkötés miatt termesztenek, a CIVE növényeket energianövényként termesztik. Mint ilyenek, mezőgazdasági biogázüzemekben használhatók fel alapanyagként, hozzájárulva a megújuló energiaforrások diverzifikációjához, és a fosszilis energiahordozóktól való függőség csökkentéséhez. 

Zöldtrágya

A zöldtrágya a köztes növényeknek egy olyan felhasználása, amelynek célja a következő főnövény tápanyagellátásának kiegészítése, valamint a talajszerkezet javítása. A zöldtrágyaként használt takarónövények általában pillangósok, amelyek megkötik a légköri nitrogént, és végső soron a talajba juttatják. A zöldtrágya hozzájárul a talajfertilitás fokozásához, és csökkenti a növényvédő szerek felhasználásának szükségességét.

Más fajok, mint például a keresztesvirágúak (fehér mustár, takarmányretek, takarmányrepce stb.) a talajban lévő ásványi nitrogénformákat köti meg, és ezáltal fékezi a nitrátkimosódást. Mindez csökkenti a C/N arányt, ami felgyorsítja a növénymaradványok mineralizációját, így a nitrogén gyorsabban rendelkezésre áll a következő főnövény számára.

A légköri nitrogén megkötése

A pillangósok arról híresek, hogy hatékonyan képesek megkötni a légköri nitrogént. Ez a szimbiózison alapuló nitrogénmegkötő képesség egy olyan biológiai folyamat eredménye, amely bizonyos, a pillangósok gyökérgumóiban élő baktériumoknak köszönhető. A pillangósok légköri nitrogén megkötésére vonatkozó képessége kihasználható a talaj termékenységének növelése és a műtrágyaszükséglet csökkentése érdekében.