A repce gyakran szerepel a vetésforgókban gabonanövényekkel. Megtöri a gabonához kapcsolódó kártevő-fejlődési ciklusokat, amelyek máskülönben életben tartanák a szemfoltosság, a fuzáriózis és a „take-all” betegség kórokozóit. A repce olyan anyagokat is termel, amelyek számos kártevő számára mérgezőek. Mindazonáltal megfelelően, a kártevők visszaszorítását szem előtt tartva kell vetni, főként, ha takarónövényekkel van együtt a vetésforgóban.
Árvakelés takarónövényként a következő kultúra előtt
Rövid tenyészidejű köztes termesztés esetén, mint például repce-búza páros esetében, a takarónövényzetet az árvakelés is alkothatja. Betakarítást követően a talajra hullott magok kicsíráznak, és gyorsan beborítják a talajt. Ez hozzájárul az ezt követő búzaállományban a mikotoxinok előfordulási kockázatának minimalizálásához. A talaj szervesanyagkészletét is jótékonyan befolyásolja, és hozzájárul a nitrogénkimosódás mérsékléséhez. Lényegében nitrátmegkötő köztes növényként funkcionál.
Ügyeljen azonban arra, hogy az árvakelés takarónövényként való hasznosítása nem javasolt, ha repce után répafélék vannak a vetésforgóban. Ezt az indokolja, hogy a repce ellenálló gazdanövénye a fonálférgeknek, amelyek kockázatot jelentenek a répára nézve. Különösen oda kell figyelni arra, hogy betakarítást követően, és főként hosszú tenyészidejű köztes termesztés esetén, azonnal el kell pusztítani az árvakelést.
Az árvakelés elpusztítása a következő főnövény vetése előtt
Bizonyos területeken az érvényben lévő jogszabályok előírják, hogy pár hetet várni kell az árvakelés elpusztításával. Más esetekben mindazonáltal elpusztítható a búza vetését követően, annak 2-leveles állapotában, amikor a búza gyomirtása történik. Mindenképp tanácsos ügyelni a szomszédos táblákra az elpusztítás során.
A cél az, hogy megelőzzük a levélbolhák és levéltetvek átvándorlását más, fogékony repceállományokra azoknak a kelés és a 2-4 leveles állapota között. Ezért tanácsos az árvakelést az említett fenológiai stádium előtt vagy után elvégezni. Bizonyos, szádorral fertőzött területeken a talajban lévő magkészlet csökkentése érdekében az elpusztításra tanácsos legalább egy hónapos fejlődést követően sort keríteni. A szalmát nem szabad lehordani a tábláról.
Kerülje a keresztesvirágú takarónövények termesztési rendszerekbe illesztését
A vetésforgó lényege, hogy eltérő rendszertani családokhoz tartozó fajokat váltogat, annak érdekében, hogy a növénybetegségek és a gyomok ne kerüljenek kedvező körülmények közé. Esetünkben célravezető, ha keresztesvirágúakat nem tartalmazó takarónövények kerülnek vetésre. Még az árvakelés érintetlenül hagyása is kockázatos lehet bizonyos körülmények esetén. A mustár nem javasolt, mivel a gyökérgolyva terjedésének kedvez, főként nedves, kötött talajokon. Némely kísérlet arra mutatott rá, hogy más fajok, például a takarmányretek viszont vethető.
Takarónövények repcét tartalmazó vetésforgóban
Amikor a repcét más növény váltja egy vetésforgóban, akkor ideális a takarónövényzet létesítése. Egy példa lehet erre a here. A főnövény betakarítását követően a here fejlődésnek indul. A következő növénykultúra, például búza vetése előtt a hereállomány elpusztítható például egy kis dózisú gyomirtószeres kezeléssel.