A köztes növényként vetett takarónövények számos célt szolgálhatnak. Szolgálhatnak jogszabályi előírásokat, növelhetik az agronómiai potenciált, vagy a köztes termesztéssel növelhetik a termelési értéket. Néha a fenti célkitűzések közül több együttesen is megvalósítható. De hogyan választható ki a legalkalmasabb takarónövényfaj az összes szóba jöhető faj közül?
Ha az a fő célkitűzése, hogy megfeleljen a jogszabályoknak, akkor tájékozottnak kell lennie az érvényben lévő, a talajtakarásra, nitrátszennyezésre vonatkozó rendelkezésekről. Ez a fejezet általános összefoglalást nyújt a lehetséges forgatókönyvekről, de semmiképp nem helyettesíti a helyi jogszabályokat. Érzékenyen érintett területen gazdálkodik, vagy a jelenlegi agrárpolitikába tartozó, specifikus jogszabályok vonatkoznak a gazdaságára? Bizonyos esetekben csak a problémára érzékeny területeken írja elő jogszabály a takarónövényzet létesítését. Más esetekben a jelenlegi mezőgazdasági irányelvek javasolják vagy írják elő a takarónövények alkalmazását az egyébként nem érzékeny területeken is. Van valamilyen törvényi kötelezettség az alkalmazott fajokra vonatkozóan? Melyek vetése tilos? A pillangósok nem minden esetben engedélyezettek például „no-till” és direktvetéses technológia alkalmazása esetén. Ezek ugyanis kevésbé hatékonyak a talajban lévő nitrátok lekötésében. Némely jogszabály fajtársításban javasolja az alkalmazásukat, vagy teljesen megtiltja.
A betakarítási időpontja gyakran túl későre csúszik, és/vagy nagyon rövid a köztes tenyészidő ahhoz, hogy megfelelő biomassza fejlődjön ki. Ha a talajtakarót jogszabály írja elő, akkor a köztes növényzet helyett más lehetőségek állnak rendelkezésre, főként kukorica termesztése esetén. Ilyen esetekben nem kötelező a takarónövények vetése, hanem más technológiák, például mulcsképzés jöhet szóba. A mulcsozás esetén a talajt finomra zúzott kukoricaszárral takarják, amit szántással vagy tarlóművelő eszközökkel, közvetlenül a betakarítást követően bekevernek a talajba.
Agronómiai szempontból az a megfelelő, ha olyan takarónövényeket választanak, amelyek jól illeszkednek a vetésforgóba. A vetésforgónak az a célja, hogy különböző botanikai családba tartozó, eltérő gyökérrendszerű fajokat váltogasson. Ez fontos szempont a kártevők és a gyomok elleni harc szempontjából, mivel a fent említettekkel megszakítható a kártevők és a gyomok fejlődési ciklusa. A köztes növényként gyakorta választott fajok közé tartozik például: pázsitfűfélék, keresztesvirágúak, pillangósvirágúak és a borágófélék.
Példák a rákövetkező főnövénytől függően:
A takarónövényeket az előző főnövény betakarítását követően a lehető leghamarabb el kell vetni. Alapvető cél, hogy elég időt kell biztosítani a számukra a fejlődéshez és a lehető legnagyobb biomassza előállításához. Kizárólag ekkor lesznek képesek az összes potenciális agronómiai hozadékukat (nitrátok lekötése, szervesanyagbázis növelése, talajszerkezet javítása, és elpusztításuk után nitrogén felszabadítása stb.) biztosítani.
A betakarítást követő és augusztus 15. előtti vetés a legtöbb takarónövény (zab, muhar, perje, repce, retek, pillangósok stb.) esetében lehetséges. Némely takarónövény, mint például a muhar, a négermag és a hajdina vetését ekkor kell végezni. Ez vonatkozik bizonyos bükkönyfajokra, a herére és a lencsére, valamint kisebb mértékben a napraforgóra és a szegletes lednekre is. A terület talajától és nyárvégi időjárási körülményeitől függően még mindig fennáll a vízhiány és a hőstressz kockázata ezeknél a növényeknél. Fehér mustár és len vetését jobb későbbre, augusztus közepétől kora szeptemberig tartó időszakra hagyni. Későbbi vetésre a zab, olaszperje, rozs és tarlórépa alkalmasabb, mindazonáltal az alacsonyabb tél eleji hőmérsékletek miatt nincs garancia arra, hogy megfelelően ki is fejlődnek.
A korábban felsorolt tényezők alapján készített döntéstámogató rácsdiagramot is használhat.
Az első megfontolandó szempont, hogy a takarónövényt be szeretné-e takarítani humán felhasználásra vagy takarmányozásra. Ha így van, mikor van szüksége a terményre? Kor téli legeltetésre válassza a káposztát, takarmányrepcét vagy olaszperjét. Kaszálásra válasszon diploid zabot, rozsot vagy tritikálé+bükköny keveréket, vagy olaszperjét. Ha a következő tavaszon van szükség a takarmányra, akkor egyszerűbb kaszálás után szenázst készíteni olyan fajtársításokból, amelyek zabból, tritikáléból és rozsból + fehérjenövényekből vagy akár vörös heréből állnak. Az olaszperje + vöröshere vegyes állomány is jól működik egy kevés szervestrágyával.
Ha nincs állatállománya vagy nem értékesít takarmányt, akkor a legjobb olyan szemmel nézni a takarónövényt, hogy mennyiben előnyös a következő főnövény számára. Ha őszi gabonaféle vetését tervezi, válassza előtte a mustárt, facéliát vagy hajdinát stb. Ha kukoricát vetne, akkor előtte jó hatásúak a keresztesvirágúak, a pázsitfűfélék vagy a facélia. Napraforgó esetében válassza a facéliát, hajdinát, zabot vagy rozsot. Répafélék előtt a facélia vagy a hajdina is jó választás. Ezek csak példák, és nem teljes körű ismertetés. Helyi és országos szervezetek a segítségére lehetnek a megfelelő takarónövény kiválasztásában.
A takarónövényzet rákövetkező főtermény előtti elpusztításának módja (szárzúzó, tarlóművelés, gyomirtó alkalmazása stb.) szintén fontos szempont lehet a fajválasztásban. Ezekre a komplex kérdésekre ettől eltérő cikkek adnak választ.
A pillangósok olyan növényfajok, amelyek egyedi terméssel (hüvelytermés) rendelkeznek. A pillangósokat az egész világon termesztik, és olyan fajok tartoznak ide, mint a szója, bab, borsó, lóbab, lencs...
A zöldborsó a pillangósvirágúak közé tartozik. A gyökérgumói segítségével nitrogént köt meg a levegőből, és a betakarítást követően hozzáférhetővé teszi azt. Vetésforgóban kiváló hatású első növénykén...
A szója a pillangósvirágúak családjának egyik képviselője. Főként állati takarmányként használják. A legtöbb pillangósvirágúhoz hasonlóan nagyon kedvező hatása van a rákövetkező termény számára, mivel...
A repce gyakran szerepel a vetésforgókban gabonanövényekkel. Megtöri a gabonához kapcsolódó kártevő-fejlődési ciklusokat, amelyek máskülönben életben tartanák a szemfoltosság, a fuzáriózis és a „take-...
A burgonya olyan szántóföldi növény, amely mélyen művelt, szerves anyagban gazdag talajt kíván. Az ültetése korán, akár már februárban elkezdődhet újburgonya esetében, és akár májusig tarthat a június...
