Nitrátmegkötő köztes növények

Mi az élővizek nitrogéntartalmú szennyeződésének forrása?

A víz természetes módon tartalmaz nitrátokat, de ennek koncentrációja manapság a legtöbb élővízben túl magas. Ez a mezőgazdasági területekről az őszi időszakban történő nitrogénkimosódás következménye. Az említett őszi időszakban a talajvíztartalékok, vagyis a talajvízrétegek feltöltődnek. Ugyanakkor a növények már kevesebb vizet vesznek fel, és a téli csapadék is megérkezik. A víztöbblet a talajban keres utat magának. A növények a nitrogént nitrát (NO3-ion) formájában veszik fel, amely egy rendkívül vízoldékony anyag, és a talaj nedvességtartalmával oldott formában mozog,adott esetben kimosódik.

A 2000-es évek elején sok akciótervet vezettek be világszerte a nitrogénszennyezés visszaszorítására. Európában például a Nitrát irányelv szabályozza ezt a területet. A hatékony fellépés érdekében előírja a veszélyeztetett területek meghatározását, cselekvési tervek kötelező érvénnyel történő kidolgozását és végrehajtásuk ellenőrzését, valamint az élővizek nitrátkoncentrációjának felügyeletét. Szintén megköveteli a megfelelő mezőgazdasági módszerekre vonatkozó jogszabályok megalkotását, valamint a gazdálkodók informálását és képzését.

Melyek a nitrátmegkötő köztes növények?

A nitrátmegkötő köztes növényeket ősszel vetik, két fő növénykultúra közötti időszakban. Köztes növényállománynak tekintendők, amelyet azzal a céllal létesítünk, hogy a gyökérzeten keresztül felvegye és így lekösse a nitrogént.
A nitrátok megkötésén túl, ez a típusú növénytakaró egyéb agronómiai előnyökkel is jár: 
 

• Zöldtrágyaként hasznosítható. Lezúzást követően szerves nitrogént bocsát ki, amely hozzájárul a következő növényállomány fejlődéséhez. Ezzel lecsökken a termény külső nitrogénigénye.
• Javítja a talajszerkezetet: védelmet nyújt az eliszaposodással és a talajerózióval szemben. Szerves anyaggal is gazdagítja a talajt.
• Mikroorganizmusok tekintetében fokozza a biodiverzitást azáltal, hogy növeli a szerves anyag, valamint – élőhely és élelem biztosításával – a makrofauna mennyiségét.
• Eredményesebbé teszi a növényvédelmet. Megszakítja a kártevők fejlődési ciklusát, és visszaveti a gyomállományt.
• Betakarított takarónövény esetében versengő növénykultúrák és többlet területigény nélkül biztosít többlettakarmányt. 
• Bioüzemanyag-célú takarónövény (a francia elnevezés szerint: CIVE – Culture Intermédiaire à Vocation Energétique) is termeszthető metánt előállító üzemek számára.

"Egyre többet beszélünk a nitrátkimosódás megakadályozásáról. Az alapkoncepció az, hogy a nitrátok kimosódását úgy fékezzük meg, hogy a nitrogént a növényzetben tartjuk.”

Egyetlen fajt képviselő takarónövény, vagy fajtársítás?

Általánosságban a nitrátmegkötő köztes növények az alábbi rendszertani kategóriákhoz tartoznak: pázsitfűfélék, keresztesvirágúak, pillangósok, borágófélék. 
A választás magán a gazdaságon és annak agronómiai sajátosságain múlik.

A döntést az alábbi tényezők befolyásolhatják: 

• A régió talajkörülményei és klimatikus viszonyai.
• A köztes kultúrák időszaki és időtartami sajátosságai.
• A talajtakaró növényborítás célja.
• Függ a munkamódszerektől és a művelési sajátosságoktól (hagyományos, szántás nélküli, organikus gazdálkodás, talajmegőrzésre fókuszáló gazdálkodás stb.).
• Szántóföldi gyomirtás.
• A nitrátmegkötő köztes növények vetésének ideje és módszere, valamint a tenyészidőszakuk hossza és az elpusztításukra alkalmazott technika (hogy ez időjárásra (fagy) alapozott-e, a talaj azon képessége, hogy mennyiben képes lebontani a takarónövények maradványait stb.)
• Egyéb növények a vetésforgóban.
• A gazdaság rendelkezésre álló gépparkja (szárzúzó, henger, tarlóművelő kultivátor, különböző vetőgépek stb.).

Egyetlen faj is vethető, de több fajból álló keverék is. A fajtársítással kihasználhatja a több faj által biztosított előnyöket. Nem mindig javasolt önállóan vetni a hüvelyeseket. A gyakorlatban a fajtársítás alkalmazása gyakran előnyösebb. A hüvelyesek önmagukban kevésbé hatékonyak a talajban lévő nitrogén lekötésében, mivel ezek a fajok megkötik a levegőben lévő nitrogént, ezért zöldtrágyaként jobban hasznosíthatók. Európában az ökológiailag kiemelt területekre (EFA) jogszabályok vonatkoznak. A cél az, hogy járulékos környezetvédelmi előnyök valósuljanak meg. Ezeken a területeken legalább 2 különböző rendszertani családhoz tartozó fajt kell vetni, 3 hónapos talajtakarást biztosítva, minden növényvédő szer használata nélkül. . 

Példák takarónövény-kultúrákra azok céljai szerint

Nagy biomasszatömegű nitrátlekötő takarónövények termeszthetők olyan növényfajok társításával, mint a mustár, zab vagy akár a facélia. Számos különböző talaj- és klímakörülményhez alkalmasak. Ha a nitrogéntartalom magas, akkor annak érdekében, hogy ez ne vesszen el, gyorsan fejlődő fajok javasoltak, mint például a keresztesvirágúak. Más esetben a rövidebb tenyészidejű fűfélék is jól beválhatnak.
Érdemes egy nitrátmegkötő hüvelyest is beiktatni a társításba zöldtrágyaként való hasznosításhoz. Példák fajtársításokra: zab, bükköny, borsó vagy facélia és here.
Ha a megvalósítandó cél a talajszerkezet javítása, akkor a legjobb eltérő típusú gyökérrendszerrel rendelkező fajokból álló társítást választani, például retek facéliával vagy napraforgó bükkönnyel. 
Ha takarmányként kívánjuk hasznosítani a takarónövényt, akkor nagy tápértékkel rendelkező fajokat válasszunk, például zabot, pillangósokat, perje- vagy hereféléket.

Mikor kell vetni a nitrátmegkötő köztes növényeket?

A nitrátmegkötő növényállományok őszi vetésű köztes növények. A lehető leghamarabb el kell vetni őket, amikor a hőmérséklet még enyhe, hogy a biomasszának legyen ideje kialakulni, és minél több nitrogént legyen képes lekötni. Ügyeljen arra, hogy ne érleljenek magot, amennyiben túl hamar kerülnek vetésre (pl. mustár).
A nagyon korai vetés olyan fajok esetében kedvező, amelyek több fényt és nagyobb hőösszeget kívánnak. Augusztus közepétől történő vetés esetén lehetőség van a talaj előzetes megművelésére, amely jobb mag-talaj kontaktust biztosíthat.

A gyakorlatban a talajtakarót az alábbi időben vetheti: 

• Nagyon korán, közvetlenül az előző termény betakarítását követően, augusztus közepével bezárólag. Nagyon korai vetésre alkalmasak: muhar, hajdina, here, lencse, borsó, bükköny, rozs, tarlórépa, lóbab, cirok                                                                                                                                           
• Augusztus közepétől augusztus végéig: repce, retek, facélia, zab, perje.
• Kései vetéshez, augusztus végétől szeptember közepéig: mustár.

Ügyeljen a növényvédőszer-maradványok általi potenciális problémákra bizonyos fajták kelésénél (pl. szulfonil-karbamid hatása a keresztesvirágúakra vagy a pillangósokra).

"Némely régióban kötelező vetésidők vannak, ami még a betakarítás után előírt időszakkal is kiegészül”.

Hogyan kell vetni a nitrátmegkötő köztes növényeket? – Vetési lehetőségek

A vetési mód a választott fajtól függ. Némely növénykultúra nagyobb odafigyelést igényel, mint más fajok, és eltérő gépekre és technikákra lehet szükség.
A kevésbé igényes növények, mint a zab vagy a mustár szórvavetéssel is vethető. A mérsékelten igényes növényfajok, mint a bükköny vagy a rozs vethetők tarlóművelő kultivátorra szerelt vetőgéppel, míg más fajok sorvetést vagy direktvetést igényelnek.

Az eltérő magméretű fajokból álló társítás két menetben vethető. Például mustár vethető szórvavetéssel, majd – jóval nagyobb szemmérete és egyéb igényei miatt – sorokban vethető utána bab.

Hogyan kell megsemmisíteni a nitrátmegkötő köztes növényállományt?

A nitrátmegkötő köztes növények elpusztítása többé kevésbé egyszerű, attól függően, hogy a növények milyen érzékenyek a különböző technológiákra, valamint, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre a gazdaságban. 

• Bizonyos fajokat a fagy is könnyedén elpusztítja, ilyen például a bükköny, amely nagyon fagyérzékeny, és már 0°C-on elfagy. Gyakran ajánlatos a szárzúzás, főként, ha nagy a biomasszatömeg, mivel ezzel felgyorsítható a lebomlás.
• A takarónövények lezúzhatók, amely műveletet néha tarlóművelő kultivátorozás vagy beforgatás követ a vetés előtt. Aprító hatású henger szintén képes betölteni ezt a funkciót. Mindazonáltal ez az eljárás a fűfélék esetében kevésbé hatásos, mivel ezek gyakorta újrahajtanak.
• A tarlóművelés nem csupán a takarónövényeket pusztítja el, de a talaj felső rétegét is átdolgozza, ami előkészíti a területet a következő növénykultúra számára, illetve mechanikai gyomirtásként funkcionál.
• Szántás. Ne felejtse el eltávolítani az előhántókat, hogy a növénymaradványok ne kerüljenek a barázda aljára. A szárzúzás ilyenkor is nagyon hasznos, ha nagy a biomasszatömeg, mivel gyorsabb lebomlást biztosít.
• A vegyszeres elpusztítás is meglehetősen gyakori (például glifozát + 2.4D alkalmazása).

Ügyeljen arra, hogy a nitrátmegkötő köztes növények elpusztítására vonatkozóan tisztában legyen a helyileg érvényben lévő jogszabályokkal.

Milyen egyéb intézkedések akadályozhatják meg a nitrátok általi vízszennyezést?

A nitrátmegkötő köztes növényállományok létesítése megakadályozza a nitrátszennyezést. Más intézkedések is tehetők, főként olyan, megelőző jellegű intézkedések, mint például: 

• Megfelelő és elégséges tárolókapacitás biztosítása a gazdaságban a szerves trágyához.
• A műtrágya szakaszolt, a növény életciklusának kulcs időpontjaihoz illeszkedő kijuttatása, több, kisebb adagban.
• Szaktanácsadás igénybevétele a helyi intézményektől és mezőgazdasági kamaráktól.

Forrás: Fighting water pollution from agricultural nitrates | EUR-Lex (europa.eu)