A direktvetés és a „min-till” két agronómiai módszer a növények vetésére. Mindkettő a minimális talajművelési technológiák közé tartozik. Ezek a módszerek a környezetkímélő mezőgazdaság koncepciójába illeszkednek, de számos tekintetben különböznek egymástól. A direktvetésnél a magágy-előkészítés gyakorlatilag hiányzik, míg a minimális talajművelés („min-till”) esetében a talajművelés csökkentett mértékű. Értelmező definíciók – mielőtt a minimális talajművelési és szántás nélküli módszereket alkalmazni kezdené.
A minimális talajművelési módszerek különböznek az úgynevezett hagyományos gazdálkodási módszerektől. Csökkentett mértékű talaj-előkészítési műveleteket tartalmaznak, vagy teljesen elhagyják ezeket. A hagyományos módszerekkel a terület teljes talajfelszíne megmunkálásra kerül, általában szántással, amelynek művelési mélysége a 25 cm-t is elérheti.
A direktvetésnél ezzel ellentétben a magokat vetéskor közvetlenül a talajba helyezik, a vetési sor előkészítésére irányuló minden előzetes talajművelés nélkül. Az előzetesen a területen lévő takarónövény a táblán marad, a növénymaradványokhoz hasonlóan. A direktvetés során alkalmazott vetésmélység 3–8 cm. A „min-till” technológia arany középútnak tekinthető. A „min-till” technológiát követő gazdálkodók a vetés előtt egy vagy több talaj-előkészítési műveletet végeznek, de ez történhet akár a vetéssel egy menetben is. A maximális munkamélység itt 15 cm.
A direktvetéses technológia speciális vetőgépet igényel, amely nyitótárcsáival vagy Suffolk csúszócsoroszlyáival megnyitja a talajt, miközben a növénymaradványokat elvágja vagy megemeli azokat, hogy alájuk tudjon vetni.
A sekélyen művelt talajba történő vetés azt jelenti, hogy a növénymaradványok részlegesen kerülnek a talajfelszín alá. A „min-till” az alábbiakból áll:
Eszközei a kapákkal vagy tárcsákkal szerelt munkagépek: tarlóművelő kultivátorok, szántóföldi kultivátorok, boronák stb., amelyek 5–15 cm-es mélységben dolgoznak. A sekélyművelést magára a vetőgépre szerelt művelőelemek is végezhetik.
Csak a vetés vonalában (sávjában) történik talajművelés, akár 30 cm-es mélységben
Lazítófogakkal vagy késekkel szerelt nehézkultivátorokkal végezhető (akár 40 cm-es mélységben). Utána sekélyművelés történik a fent említett eszközök valamelyikével.
A talaj 15–40 cm-es mélységben kerül átdolgozásra, nehéz tárcsákkal vagy nehéz szántóföldi kultivátorokkal. Ez a technológia hatékonyabban forgatja alá a növénymaradványokat, mint a többi módszer.
Ezek a technológiák a hagyományos módszereknél alacsonyabb vetési költségekkel járnak. A magágy-előkészítésen jelentős idő is megtakarítható. Egy gyors vetőgéppel végzett direktvetés 40%-os költségmegtakarítást jelent a hagyományos módszerekhez képest. Egy „min-till” rendszerben végzett vetéskor 20-40% költség takarítható meg egy szántásos módszerhez képest. A direktvetés jobban megőrzi a talaj fertilitását, nagyobb biológiai aktivitást tart fenn, a terület kevésbé lesz kitéve az eróziónak, és a tömörödés is kevésbé érinti.
Forrás: