Amikor a direktvetést vagy a „min-till” vetés-előkészítést az organikus gazdálkodásba kívánjuk illeszteni, a legnagyobb kihívást a gyomirtás és a növényfejlődést támogató, megfelelő tápanyag-utánpótlás fogja jelenteni. Ezért lényeges, hogy megtervezzük, milyen takarónövényt vessünk, és hogy miként fogjuk azt kezelni. Kezelendő kihívások és szükséges óvintézkedések organikus növénytermesztési módszerének sikeressége érdekében.
A gyomok féken tartása megfelelően megválasztott takarónövénnyel
Organikus gazdálkodásban a minimális művelési módszerek („min-till”) alkalmazása vagy direktvetés esetén a takarónövények alkalmazása alapvető. Ezek a kultúrák gyakran kint maradnak a főnövénnyel együtt a területen. Ez a módszer mulcsalapú növénytermesztési rendszerben (DMC) végzett direktvetésként ismert. A takarónövények lehetővé teszik a nemkívánatos fajok csírázásának és fejlődésének visszaszorítását. A takarónövénynek rendkívül életrevalónak kell lennie, hogy meg tudja előzni a gyomok fejlődését a főnövény-kultúrák között. Arra is megfelelőnek kell lennie, hogy egyetlen menetben vissza lehessen szorítani egy hengerrel, a főnövény vetése érdekében. Egy „min-till” növénytermesztési rendszerben, ha szántás vagy vegyszeres gyomirtás nélkül szeretné elpusztítani a takarónövényzetet, méghozzá csökkentett mértékű talajműveléssel, akkor erre a célra a következő lehetőségek állnak rendelkezésre: henger, szárzúzó, fagyhatás vagy sekély talajművelés (pl. tarlóművelő kultivátor), illetve mechanikai gyomirtás.
Direktvetés és „min-till” vetés-előkészítés organikus gazdálkodásban: a főnövény és a takarónövény kultúrák közötti versengés kezelése
Annak érdekében, hogy optimális hozamot érjünk el a főnövény termesztésében, az organikus módon gazdálkodóknak tudniuk kell kezelni a főnövény és a takarónövény közötti versengést. Az organikus és a talajmegőrzésre fókuszáló gazdálkodásban a vetésforgók alapvető fontosságú részét képezik a rendszernek. A fajták kiválasztása (egy vagy kettő) szintén nagyon fontos szempont, amit figyelembe kell venni. Ez függ az adott régió talaj- és klímakörülményeitől, valamint a kívánt magasságtól , a potenciális szárazanyag-tartalomtól, a C/N aránytól, a vetés idejétől és a főnövénytől. Az első években összegyűjtött gyakorlati tapasztalat, a próbálkozások és esetleges kudarcok gyakran hozzásegítik a megfelelő döntéshez a gazdálkodókat.
Tápanyag-utánpótlás és sekélyművelés az organikus gazdálkodásban
Az állatállománnyal nem rendelkező növénytermesztő gazdaságok (ahol nem termelődik istállótrágya) nehezen tudják fenntartani a talaj termékenységét. A köztes takarónövények itt is ideális megoldást jelentenek. Általában a pillangósok, mint például herefélék, a borsó vagy a lóbab nagyon kedvelt köztes takarónövények. A herefélék mindazonáltal nem igazán tűnnek alkalmasnak a DMC-rendszerekhez, mivel hengerrel nehezen kezelhetők, és a tenyészidőszakban gyors leromlás jellemzi őket. De a többi említett növény tökéletesen alkalmazható.
Ráadásul lokálisan starter műtrágya alkalmazható a tavaszi vetésű növényeknél, így például kukoricánál.
Forrás:
- https://landes.chambre-agriculture.fr/fileadmin/user_upload/National/FAL_commun/publications/Nouvelle-Aquitaine/40_essais_agriculture_biologique_2018.pdf
- https://www.produire-bio.fr/wp-content/uploads/2017/05/Recueil-CTS-2017-light.pdf